Gaál Béla filmje, a Meseautó 1934-ben készült.

Műfaj: zenés vígjáték, romantikus film

Típus: fekete-fehér film. (A Meseautó a magyar hangosfilm történetének első szakaszában készült. Előtte csak némafilmek voltak.)

Miről szól a Meseautó?

Téma: szerelmi történet. Egy nagy találkozás a gazdag bankigazgató és a vagyontalan banki alkalmazott lány között.

Helyszín: Budapest – ma is létező helyszínek felismerhetők (pl. Lánchíd, Erzsébet-híd), Lillafüred (a kastélyszálló akkortájt épült, mikor a filmet forgatták).

Idő: 1930-as évek eleje (akkor játszódik a történet, amikor a film is készült)

Alapszituáció: Szűcs János bankigazgató, a negyvenhez közeledő, nőfaló férfi megcsömörlött, megállapodni vágyik. Csakhogy azt akarja, hogy ne a pénzéért szeressék, hanem önmagáért. Megtetszik neki egy Kovács Vera nevű lány, akit az autókereskedésben lát. A lány pénz nélkül jött be az üzletbe, és csak bele akart ülni a kirakatba kiállított szép autóba. A férfi először eladónak mondja magát, aztán sofőrnek öltözve férkőzik a lány közelébe.

A történet tehát egy szerepcserés alapszituációra épül: Szűcs János másnak adja ki magát, úgy udvarol, aztán még próbára is teszi szerelmét. Legjobb barátja (az autószalon vezetője) vállalja, hogy eljátssza a bankigazgató szerepét. Így teszik próbára a lányt: el tudja-e őt csábítani az ál-bankigazgató az ál-sofőrtől? Ha Kovács Vera enged a gazdagság csábításának, akkor nem szereti igazán Szűcs Jánost. (Ez esetben elveszítené a férfit, mert a bankigazgató nem akar olyan nőt, aki a pénzre hajt.)

Cím: nagyon találó. Egy álomautót jelöl, amely jelkép is. Egyrészt a modernitás és a gazdagság szimbóluma (a legújabb, legjobb minőségű kocsi, amit akkor kapni lehetett). Másrészt ez az autó hozza össze a főszereplőket.

Főleg azért meseautó vagy álomautó, mert egy meseszerű szerelmi történetet indít el. Azért meseszerű, mert a két főszereplőt a sors távolra helyezte egymástól: más a társadalmi, vagyoni helyzetük – és ennek alapján nem kerülhettek volna kapcsolatba egymással. Azért is meseszerű, álomszerű ez a szerelem, mert minden együtt van benne, amire abban a korban egy fiatal lány vágyhatott.

A filmben szereplő elegáns autó az 1930-as években újdonság és ritkaság volt. Olyan sokba került, hogy csak a legnagyobb színészcsillagok engedhették meg maguknak (pl. Jávor Pálnak volt ilyen autója).

Hangulat: jó hangulatú film, egy nagyon kedves történet kerekedik ki a sablonos alaphelyzetből. Bájos, könnyed, játékos, kedves, aranyos és vicces. Erőteljesen pozitív atmoszféra jellemzi.

A mai nézőt valószínűleg ez a könnyedség ragadja meg elsősorban. (Az 1930-as évek magyar kulturális életének volt egy ilyen könnyed vonulata – ugyanez a történet egy mai filmben más tónust kapna).

A Meseautó jellemzői

Előzmények, minták: Hyppolit, a lakáj. Akkortájt került be Magyarországra a hangosfilm, és a második hangosfilm, ami elkészült, a Hyppolit, a lakáj volt. Ez megteremtett egy stílust 1931-ben, és attól fogva mintaként szolgált, hogy milyen a jó vígjáték. Prototípusa lett a magyar vígjátéknak, és ehhez a vonalhoz igazodik a Meseautó is.

Korlenyomat: a film tükrözi a 30-as éveket (azt a kort, amelyben készült). Külsőségeit is (pl. öltözködés, társadalmi berendezkedés, társas érintkezés, üdvözlési formák), és lelki tartalmait (más lelkületű ember élt akkor, mint ma – talán a neveltetés, a nyugodtabb élettempó, a természetközelibb életforma miatt).

Történelmi háttér: történelmi (korabeli aktuálpolitikai) események nem kapnak szerepet a filmben. Persze, azért a korszellem hatása érződik rajta. Egyfajta pozitív korhangulat jellemezte a 30-as éveket, mert viszonylagos békebeli korszak volt. Az ország magához tért a trianoni trauma után, elindult a gazdasági fejlődés.

A történelem később csúnyán összetörte ezt az idilli állapotot, de akkor, amikor a film készült, ezt még nem lehetett tudni. Európa már sodródott a második világháború felé (1933-ban Németországban hatalomra került Hitler – a Meseautót ott nem is engedték bemutatni, mert sok zsidó színész játszik benne).

Társadalmi háttér: az 1930-as években még megvoltak a feudalizmus maradványai, nagy szakadék tátongott a társadalmi rétegek között. A társadalmi felemelkedés – főleg a nők számára – nagyon nehéz volt.

A házasságokat még mindig társadalmi és vagyoni helyzet alapján kötötték. Rang a ranggal, vagyon a vagyonnal házasodott, a szerelem nem játszott szerepet. Pont azért arattak akkoriban nagy sikert a társadalmi különbségeket áthidaló szerelmi történetek, mert az életben az ilyesmi ritkaság volt.

Kulturális háttér: azt a világot látjuk, amilyen élet az 1930-as években volt Magyarországon. Saját kortárs világukat ábrázolták filmen, így megismerhető a filmből az a kor. Rengeteg apró részlet árulkodik a korszakról az öltözékektől a bútorokon át a pénzig (pengő volt a fizetőeszköz). Vagy akár maga az elegáns autó is, amely ma már régiségnek számítana.

Előadásmód: könnyed, vidám. Jellegzetesek a humoros párbeszédek.

Egész másfajta humor divatozott abban az időben. Sokszor egy-egy mozdulat, gesztus hordozta a humort. (Kabos Gyulának szinte meg se kell szólalnia, hogy vicces legyen.)

A 30-as évek humora könnyed volt, játszi és leheletfinom. És ami még érdekes: sosem sértő! Inkább kedves, bájos, könnyed. Nem jellemző se a gúny, se a cinizmus, még kevésbé a vulgaritás (sikamlós vicc).

A mai humor ehhez képest vaskos, durva, közönséges. Az ok nyilván korunk sajátosságaiban keresendő – el kell érni a modern ember ingerküszöbét…

Nyelvezet: a korszakot tükrözi. Magázódás, korabeli köszönési formák (pl. „alázatos szolgája” vagy „alászolgája” kifejezéssel köszönnek a beosztottak az igazgató úrnak). Trágárság, vulgaritás nincs benne, inkább udvariaskodás. Le lehet szűrni belőle, hogy sokkal többet adtak az illemre abban a korban.

Ha ma készül egy film, aminek a története 100 évvel ezelőtt játszódik, akkor nincsenek benne ilyen nyelvi fordulatok. A mai filmekben a nyelvezet és a zene már a mai kort tükrözi. Ilyen zenét és ilyen szófordulatokat csak a 100 éve készült filmekben lehet hallani – ettől van olyan sajátos karakterük, speciális ízük.

A Meseautó szereplői (és színészek):

• Kovács Vera (Perczel Zita) – álmodozó, üde, bájos, csinos fiatal lány. Az elején állást kap a bankban. Egy kolléganőjével munka után a városban sétálnak, nézegetik a kirakatokat. Vera szeret bemenni az üzletekbe és kézbe venni a drága árukat, annak ellenére, hogy nincs pénze. Mikor meglát egy csodaszép autót az autószalon kirakatában, bele akar egy kicsit ülni az autóba. Bemegy és úgy tesz, mintha meg akarná venni a kocsit.
• Szűcs János bankigazgató (Törzs Jenő) – jóképű, sármos középkorú férfi. Sok szeretőt tartott, de megcsömörlik addigi életétől. El akar utazni a vadonatúj autóján. Csakhogy meglátja Verát az autószalonban, és ez megváltoztatja a terveit.
• Halmos Aladár osztályvezető (Kabos Gyula) – a bankban dolgozik, Vera közvetlen felettese (ő veszi fel és tanítja be a lányt a stemplizésre). Tetszik neki a vezérigazgató titkárnője, többször is feleségül kérte. Mindketten túl vannak már életük virágán. Halmos úr a házassággal akarja biztosítani magának a nyugodt öregkort.
• Kerekes Anna, a vezérigazgató titkárnője (Gombaszögi Ella) – tetszik neki a vezérigazgató (ahogy minden nőnek). Mikor Vera bekerül a képbe, borzasztó féltékeny. Halmos úr házassági ajánlatait rendre visszautasítja. Ki akarja fürkészni, hogy állnak a dolgok Vera és az igazgató között. Ekkor igénybe veszi Halmos úr segítségét.
• Péterffy, az autószalon tulajdonosa (Herczeg Jenő) – Szúcs János barátja. Le akarja őt beszélni arról, hogy sofőrként udvaroljon Verának. De amikor Szűcs segítséget kér, akkor segít neki (eljátssza a szerepét).
• Sári (Tolnay Klári) – Vera barátnője. Már korábban a bankban dolgozott, mint Vera (az ő ajánlására veszik fel a lányt). Itt Tolnay Klári mellékszerepben van, ami ritka. Nincs különösebb jelentősége a történet szempontjából Sárinak.
• Kovácsék, Vera szülei (Gózon Gyula, Berki Lili) – egyszerű emberek. Az apa egy cukorkabolt tulajdonosa. Büszke arra, hogy a lánya a bankban kapott munkát. Az anya aggódik Vera jövőjéért. Az erényét is óvja: próbálja elérni, hogy csak rendes férfi kerülhessen a közelébe.

Színészi teljesítmény: a legjobb teljesítményt Kabos Gyula nyújtja. (A legviccesebb jelenetei is neki vannak.) Bár nem főszereplő, mégis valahogy ő áll a film középpontjában. A készítők is tudhatták, hogy az ő neve fogja eladni a filmet. (Ünnepelt színész volt, tenyerén hordozta a szakma.)

A két főszereplő is jó alakítást nyújt. Igaz, felmerülhet a kérdés, mennyire volt jó választás a Törzs Jenő-Perczel Zita páros. Nekem tetszettek együtt, de feltűnhet, hogy nagy korkülönbség van köztük. Ez felveti a kérdést, miért pont ezt a két színészt választották a szerepre.

Engem amúgy nem zavart a korkülönbség, nem is annyira feltűnő a filmen szerintem. Annyi villant csak át az agyamon, miközben néztem, hogy a férfi negyven felé járhat. (Valójában Törzs Jenő 46 éves volt a film forgatásakor.) A lányt huszonvalahánynak gondoltam. Meglepett, amikor megtudtam, hogy Perczel Zita csak 16 éves volt, amikor eljátszotta a szerepet. Amúgy ennek szerintem nincs jelentősége, nekem legalábbis nem volt diszharmónia-érzésem. (Mármint hogy ezek ketten ne illenének össze.)

Ugyanakkor felmerülhet, hogy a korkülönbség kérdése problematikus-e. A karakterek így vannak megírva, ennyi idősek: Kovács Vera szinte csak egy bakfis, Szűcs János érett férfi, meglett ember. Ez a mai nézőket zavarhatja esetleg.

Ugyanakkor ha a személyiségüket nézzük, indokolt az életkori eltérés.

A lány fiatalsága fontos tényező, ugyanis az ő egyénisége adja a film varázsának egy részét. Ártatlan, játékos kedvű, üde jelenség. Fontos, hogy fiatal, mert ha középkorú nő volna, nem csinálna ilyeneket, hogy beül a kiállított autóba kicsit ábrándozni. A lánynak fiatalnak kellett lennie, különben furcsa és disszonáns lenne a viselkedése.

Ami Perczel Zitát illeti, ha ő 16 évesen így eljátszotta a szerepet, le a kalappal előtte. Az alakításán egyáltalán nem látszik, hogy ennyire fiatal. (Mondjuk én külsőre is idősebbnek néztem.)

Az már nehezebb kérdés, hogy a férfi miért ennyire koros. Lehetett volna harminc körüli is, de a karakter úgy van megírva, hogy negyven körüli legyen. Ez talán azért van, mert bankigazgató nem lehetett volna húszévesen. Az pedig, hogy bankigazgató, a társadalmi különbség hangsúlyozása miatt fontos.

Szóval én azt gondolom, a korkülönbség a történet szempontjából indokolt. Öregebb hősnő esetén nem lett volna sztori, vagy más lett volna. És fiatalabb hős esetén megint csak más lett volna. Az életkorok emiatt szerintem a helyükön vannak, stimmelnek. (Az meg, hogy melyik színész hány évesen játszotta a szerepet, nem lényeges. Az a fontos, mennyinek néz ki, mert a néző azt az életkort fogja tulajdonítani a karakternek – vagy ha elhangzik a filmben, hogy hány éves, akkor ami elhangzott.)

Amúgy Törzs Jenőt nem érheti kritika: kellemes külsejű, kellemes hangú, sármos úriemberről van szó. Az a férfitípus, aki a negyvenes éveiben is vonzó, és a fiatal nőknek is tetszik. Simán elképzelhető, hogy a lány beleszeret. Ez persze a személyes véleményem – van, aki szerint még a valós koránál is öregebbnek néz ki. Ez elhangzik pl. a Szélesvásznú történelem c. műsorban. Őket zavarja a korkülönbség, mert nem tetszik nekik Törzs Jenő, nekem tetszik és ezért nem zavar – szóval ez egyéni ízlés kérdése.

Szerintük más színész, pl. Jávor Pál jobb lett volna a szerepre. Én ezzel vitatkozom. Nem hiszem, hogy Jávor Pál jobb lett volna pusztán az életkora miatt (fiatalabb). Ő ugyanis egy ridegebb férfitípus, és a hangja pattogósabb. Nem lett volna olyan megkapó a bankigazgató karaktere, ha ő játssza. És nem illett volna ilyen ábrándos női karakter mellé, ez még fontosabb. Nem véletlen, hogy Jávor Pált a rendezők mindig erős női karakterekkel párosították (pl. a Fizessen, nagysád c. filmben is).

Törzs Jenő hangjában és lényében van valami bársonyos melegség. Pontosan ilyen férfitípus illik szerintem a Meseautó hősnőjéhez. Talán azért ilyen megkapó, mert eredetileg drámai alkatú színész. Amúgy nem filmes, hanem színpadi színész volt (ennek megfelelő az orgánuma, tartása, beszédstílusa). A korszak híres, nagy színészcsillaga. Szóval én mindkét főszereplőt jó választásnak tartom.

Régen egyébként gyakori volt a nagy korkülönbség a párkapcsolatokban, és senki nem tartotta furcsának. Mi ma nem tudjuk már megítélni – vagy megérteni – ezt, mert annyira más a világ, amiben élünk, és más az értékrend is.

A Meseautó története

Forgatókönyv: jól felépített történet. Elejétől végéig érdekes, a végén jópofa csattanóval. A forgatókönyv Vitéz Miklós nevéhez fűződik.

Rendezői megközelítésmód: a bankigazgató karakteréből hiányzik egy fontos lélektani elem. Ennek oka az lehet, hogy a rendező könnyed, zenés vígjátékot akart csinálni. Nem domboríthatta ki Szűcs János belső vívódásait, mert akkor mélységet kapott volna a film. Komolyabb, sötétebb tónusú, drámaibb hangulatú és realistább lett volna.

Eleinte jópofa játéknak indul, hogy a bankigazgató sofőrnek adja ki magát. Aztán beleszeret Verába. Nekem mint nézőnek problematikus az őszinteség hiánya. Ha ő sofőrnek mondja magát, azzal hazudik a lánynak, akit szeret. És nem látjuk, hogy emiatt lelkifurdalása lenne, pedig az egész környezetét (a lány szüleit is) becsapja.

Egy filmdrámában minden bizonnyal bűntudata lenne, vívódna. Vígjátékban úgy kezeli a helyzetet, mintha természetes dolog lenne. Nem küzd magával, vagy ha igen, a képernyőn ez nem látszik.

És ha már itt tartunk, a hősnőt se nagyon zavarja, hogy hazudtak neki. Elég hamar és könnyen megbocsátja a bankigazgatónak, hogy sofőrnek adta ki magát. (Vajon ha egy sofőr adja ki magát bankigazgatónak, ahhoz mit szólt volna?) Már maga a szerepcsere, az álruha is jelzi, hogy játszottak vele – ezt azért jobban nehezményeznie kéne. Igaz, a férfi feleségül kéri, ami jelzi a komoly szándékot.

A rangon aluli házasság miatt se vív belső küzdelmeket egyik szereplő sem. Pedig számítania kéne, főleg a férfinak – ő választ lefelé, ami presztízsveszteség. Emellett szembeszegül a társadalmi elvárásokkal, ami miatt kirekeszthetik a köreiből. (Ez akkoriban nem volt ilyen egyszerű dolog.)

Lehet, hogy ezeket a lélektani ütőkártyákat szándékosan nem játszotta ki a rendező. Kár, mert jól lehetett volna velük árnyalni a két főszereplő karakterét. Persze, azzal a film veszített volna játszi könnyedségéből, ami talán a legfőbb varázsa. Így talán mégis jó döntés volt.

Szimbólumok: a fő szimbólum a címben szereplő autó. Emellett is van egy-egy kedves jelkép (megcsomózott zsebkendő, kiskocsma).

Filmzene: máig híres a film főcímdala. Ennek dallama többször is visszatér a történet során, és betétdalként is elhangzik. (Van egy másik, kevésbé ismert betétdal is.)

Ez a zene már önmagában is jelkép lett azóta. Megunhatatlan, újra és újra eléneklik. Legutóbb 2022-ben hallottam a Duna Tv Csináljuk a fesztivált! c. műsorában. Igazi örökzöld sláger.

Mondanivaló: a Meseautó örökérvényű üzenetet ad át a nézőnek. A párválasztásban az érzelmek a legfontosabbak, nem a vagyoni helyzet számít vagy más szempont. A film azt üzeni, a szívünket kell követni. Az őszinte, érdek nélküli szerelmet hirdeti.

Ez az üzenet aktuális tud maradni, mert ma is vannak olyan nők, akik gazdag férjet akarnak fogni. És amíg „aranyásók” lesznek, addig olyan gazdagok is lesznek, akik nem akarják, hogy a pénzükért szeressék őket.

De azért érdemes tudni, hogy a korabeli nézőnek másról szólt a film, mint nekünk. Akkoriban ez egy álom volt, hogy a szegény lány feleségül tud menni egy bankigazgatóhoz. Ők ezt az álmot látták filmen megvalósulni. A mai ember inkább az aranyásás, az érdekkapcsolat ellentétét látja a történetben, a korabeli nézőnek viszont a társadalmi különbség áthidalása miatt tetszett.

A hősnő célja egyébként nem az, hogy gazdag férjet találjon. Ő egyszerűen csak szerelmes lesz valakibe. Mégis a néző számára úgy jön le, hogy Vera a végén duplán jól jár: a szerelmet is megtalálja, és társadalmilag is felemelkedik. (Ami nagyon ritka volt a valóságban – már a szerelmi házasság is, a szerelmi házasság + társadalmi emelkedés meg főleg.)

Világkép: optimista, és erősen meghatározza a korszellem. A filmnek elragadó, már-már varázsos, tündéri világa van. Érezhető benne valami bájos naivitás, jó értelemben vett ártatlanság, ami manapság elképzelhetetlen lenne.

A 30-as évek világáról a 30-as években élt emberek tudnak csak hitelesen mesélni, ezért olyan különlegesek ezek a fekete-fehér filmek. A XXI. században is készülhetne film, amelyik az 1930-as években játszódó történetet mesél el, de nem lenne ilyen a világszemlélete, se a hangulata nem ilyen lenne.

Mindig elsősorban azt a kort tükrözi egy film, amelyik korban készült. Egy mai film többet mondana a 2020-as évekről, mint az 1930-as évekről. Azt mutatná meg, hogy mi a 2020-as években milyennek látjuk a 30-as éveket, és nem azt, amilyen az a korszak a valóságban volt.  Nem is tudná azt mutatni, mert mi nem azt az életérzést, korszellemet éljük. A mai kor embere sokkal kiábrándultabb, illúziótlanabb.

A Meseautó értékelése, kritikája (személyes vélemény)

Pozitívumok: ami nekem nagyon tetszett benne, az a hangulata, de a színészi játék is profi.

Negatívumok: talán az, hogy kicsit le kell hozzá lassulni (nem olyan látványos és pörgős, mint a mai filmek – de ezt nem is lehet elvárni tőle). Rá kell hangolódni.

És esetleg a műfajból (vígjáték) eredő, egyszerűsítő ábrázolásmód (nem mélyek a karakterek).

De mindez csak szőrszálhasogatás, igazán nagy hibája nincs a filmnek. Tökéletesen élvezhető ma is.

Élmény: nagyon pozitívan hat az emberre: felüdíti, elvarázsolja. Aki szomorú, annak érdemes ilyen filmet nézni, mert meg tud vigasztalni is akár.

Ennek oka az a bájos, játszi könnyedség és játékos világ, ami megjelenik benne. Ki tudja emelni az embert önmagából és a mindennapi gondjaiból. Szinte észrevétlenül jó kedvre deríti.

(Ma készült vígjátékok engem például nem tudnak megvigasztalni, legfeljebb megnevettetni – ami nem ugyanaz.)

Értékelés: imádnivaló a film, tökéletes a maga kategóriájában.

Fogadtatás: a Meseautó bemutatója a Corvin moziban volt. Az emberek tolongtak, hogy láthassák. (Már a bemutató körül is akkora volt a hírverés, mintha egy hollywoodi film lett volna.)

A korszak más filmvígjátékaihoz hasonlóan óriási bevételt hozott. Népszerűségben talán minden más korabeli filmet túlszárnyalt.

Maga a történet szenzációnak számított a 30-as években. Sikerének oka főleg az volt, hogy a kor emberének életét nagyon meghatározták a társadalmi helyzet szabta korlátok. A vagyon és a rang hiánya sok lehetőséget bezárt, főleg a nők számára.

Jelentősége: máig a legismertebb magyar filmek egyike. Amikor készült, nemzetközi figyelmet is kapott. (Az angoloknak például annyira tetszett, hogy megvették a történetet és csináltak belőle saját angol verziót.)

Kinek érdemes megnéznie?

Korhatár (kinek ajánlott): nem korhatáros. Mindenkinek ajánlott, aki szereti ennek a korszaknak a filmjeit, és érdekli a téma.

A Meseautó reprodukciói, adaptációi

Remake: inspiráló hatását jelzi, hogy az ezredfordulón remake készült belőle, a Meseautó 2000 c. film.

Hasonló filmek: hangulatilag a 30-as évek magyar filmjei mind hasonlók (Lovagias ügy, A kölcsönkért kastély, A címzett ismeretlen, stb.). Aki szereti az ilyen fajta vígjátékot, van miből válogatni.

(A hasonlóság nem véletlen. A magyar hangosfilm első korszakában 132 filmet forgattak le. E történetek felét csupán 7 forgatókönyvíró alkotta. A színészgárda is szűk körből került ki. Kabos Gyula minden filmben feltűnik, a férfi főhős általában Jávor Pál, Ráday Imre vagy Páger Antal, a női főszereplő Muráti Lili vagy Tolnay Klári.)

Ami a történetet illeti, annak ma már nincs szenzációértéke (a társadalmi változások miatt). Ennek ellenére az alapsztori időtállónak bizonyult. Modern köntösben időről időre készülnek hasonló szerelmi történetek.

Az első, ami eszembe jut, a Micsoda nő! Julia Roberts és Richard Gere főszereplésével. Nagy siker volt a 90-es években, és abban a történetben is nagy a társadalmi különbség (egy szegény prostituált lány és egy gazdag üzletember jön össze). Nagyon hasonló mese, csak hollywoodi tálalásban. Úgy látszik, ez a fajta álom örök az emberiség életében.

Adaptációk: 2016-ban színpadra állították a Madách Színházban Szente Vajk rendezésében. Musical műfajban készítették el. Vadonatúj dalokat írtak hozzá, de a híres, ikonikus Meseautó-dal is felcsendül.